Máré vára

A legtöbb düledező várunkról maradtak fenn regék, ez alól Márévár sem jelent kivételt. A monda szerint, amíg Máré vár ura, Móré Fülöp háborúba ment, addig a szomszédos várból Miklós gróf gyakran látogatott a feleségéhez. Szerelmük gyümölcse egy kislány lett. A halottnak hitt Móré Fülöp később mégis hazatért, hűtlen feleségét pedig a Márévár pincéjébe záratta, ahol később meghalt. Móré Fülöpné még halála előtt elátkozta a lányát, hogy miért született meg. Az átok alól csak minden 77. évben, pünkösd hajnalán erre járó vadász szabadíthatja meg, aki egymásután megcsókol egy medvét, egy kígyót, és egy varangyos békát – szól a rege. Eddig még ilyen vadász nem akadt, aki a próbatételt teljesíteni tudta volna. Így a várvölgyi szél még néha ma is magával hozza a megátkozott lány sóhajtását...

A várról a legendán kívül ismerünk 1845-ből egy rövid leírást Haas Mihály tollából: „...egy tornya és 3- 4 öl magasságú romjai a legnagyobb erdőségben egy meredek hegycsúcson most is látszanak. Vidékének hajdan igen népesnek kellett lennie, minthogy azon számos arany és ezüstpénz találtatott már.”
Szőnyi Ottó 1912-ben járt a vár udvarában, részletes leírásában említi, hogy az alaktalan kövek között egy faragottat is felfedezett, amely a reneszánsz két díszítő elemét a tojás és levélsort tüntette fel. 

Márévár talán magánföldesúri bírtok volt, első birtokosát nem ismerjük. Úgy tűnik, hogy a vele adományozott monostor ezt igazolja. Feltehetőleg a 13. század végi anarchia a család kihalásával visszaszállt a királyra. Márévárát 1316-ban Károly Róbert adományozza Bogár Istvánnak, akinek emlékét egy útvonal máig őrzi. A vár és az uradalom később Bogár öccsének, Gunyának a fiaira szált. Közülük Domokos a várból az őt megillető részt elzálogosítja Becsei Töttösnek és Vesszősnek. Ez hosszas pereskedéseknek kiinduló pontjává lett. A majd 90 évig elhúzódó jogvita azzal zárult, hogy Bátmonostori Töttös László udvari lovag 1433-ban lefizette a zálogösszeget, így egy kézbe került a vár. 1466-ban Töttös László anyagi zavarok közepette szintén zálogba veti az erősséget Várdai István kalocsai érseknek. A család itteni birtokosai közül kiemeljük Váradi Ferencet, aki 1500 és 1505 között Padovában és Bolognában járt egyetemre. Így nem lehet véletlen, hogy a Márévár reneszánsz átépítésének eszmei irányítója is ő lett. 1526-körül Váradi Mihály, amíg testvére a mohácsi csatában volt birtokba veszi a várat, és 1000 aranyát ellopja. Váradi Jánosné Bakics Pál szerb menekült vajda segítségével visszafoglalja az erődítményt, amelyben 1533-ig tulajdonos. / a vár mondája ezt az időszakot idézheti fel/

A törökök 1543-ban elfoglalják, ezután 72 főnyi őrséget állomásoztatnak itt. A 16. század végére a török előrenyomulás folytán katonailag szerepe lecsökken, majd elhagyják. Ezután omladozni kezd és a természet fokozatosan visszaveszi. Még egy utolsó ostromot azonban meg kell érnie 1956-ban: ekkor a Várvölgyből egy orosz tank a romok mögött meghúzódó „mecseki láthatatlanokra” tüzelt...

A vár elrendezését tekintve szabálytalan ötszög alaprajzú, kapuja az északi oldalon volt. Építésének idején nem voltak külső véd művei, csak a falain körülfutó gyilokjáró rendszerrel rendelkezett. A falakon belül a keleti oldalon helyezkedett el a palotaszárny, amely síkfödémű kétszintes épület volt. A nyugati és déli oldalon gazdasági jellegű építmények- helyiségek voltak. A palotaszárnyat és a gazdasági épületeket félnyeregtető fedte, amely azonban nem emelkedett a várfal fölé. Az udvarba egyetlen kapunyílás vezetett, amelynek félköríves él szedéssel tagolt gótikus kőkerete volt. A felvonóhidas kapuhoz pilléreken nyugvó híd vezetett.

A 16. század elején reneszánsz átépítésen esik át a vár. Ez jórészt a palotaszárnyat érintette, amely dongaboltozatot kapott, emeleti részét két helyiségre osztották. A délnyugati sarokban egy konyha épült, ezt zárta le illetve osztotta ketté keleti- nyugati irányban a lodzsa. A magyar emlékanyagban ennek a párhuzamai nem ismertek, előképét a Firenze melletti Fiessoléból, vagy az ugyancsak toscaniai Arezzoból lehet kimutatni tornácos lakóházakon. Az itt dolgozó mester feltehetően ismerte a toszkán quattrocento formavilágát. A reneszánsz kort idézik a termekben előkerült kandallók, sőt egy zárterkély is az északi homlokzaton. Ekkor már a védelmi megfontolásból épül a déli oldal rondellája, amely napjainkban csupán alapfalaiban szemlélhető. A vár harmadik építési korszaka már a pusztulást, pontosabban a katonai szempontú átépítést jelenti.

A 16. század közepe táján épült ki a vár északkeleti sarkához csatlakozó kapuvédőmű, a külső palánkvár, továbbá az egykori északi kapu fal-szorossal, illetve pajzsfallal kombinált megoldása. Azért hogy a külső várból egy esetleges betörés esetén el lehessen menekülni a vár udvarán lévő ciszternába vezető menekülő vájatokat létesítettek. Ezek rejtélyes alagutakként a várhoz kötődő mondák kialakulásához adtak alapot: Szászvárral is állítólag össze van kötve Márávár. A 16. században nemcsak a hódítók, hanem rácok is állomásoztak itt, ezt támasztja alá a nagy számban előkerült délszláv kerámia, illetve a sok sertéscsont, a törököknek ugyanis a vallásuk tiltotta a disznóhús fogyasztását. A vár a hódoltság közepén elvesztette stratégiai jelentőségét, elhagyták. 

Múzeumában vártörténeti- és a Keleti-Mecsek élővilágát bemutató kiállítás található. 

A Máré Vár mondája


Egregytől délre, Máré várában lakott Máré vitéz ifjú szép feleségével. A közeli Miklós-várban, Szentlászlón innen pedig testvére, a nőtlen Miklós vitéz. Márét a király hadba szólította. Elbúcsúzott feleségétől, akit arra kért , várjon rá hűségesen. Múltak az évek, s Máré nem jött haza. Felesége már elsiratta, halottnak hitte, és szívesen látta a szomszéd vár urát, aki egyre gyakrabban járt a bánatos asszonyhoz. Máré vár asszonya már nem törődött urának tett ígéretével. Addig- addig jártak össze, míg Miklósnak és az asszonynak szép lánya született. A kislányból már majdnem nagylány lett, mikor Máré mégis hazatérhetett. Megtudta, hogy felesége hűtlen lett hozzá. Mindkét várat megostromolta, ágyúival halomra lövette. Ott pusztult el az asszony Miklós vitézzel együtt. Lányuk életben maradt, de őt anyja - mielőtt meghalt- még megátkozta. Az átokkal sújtott lány a vár pincéjében raboskodik temérdek kincsével együtt, és várja szabadulását. Minden 77. évben, piros pünkösd hajnalán kijöhet, a Vár-völgyi patakban fürdik és fésüli hosszú haját. Az a vadász válthatja meg az átoktól, aki ilyenkor arra jár és megcsókol egy szarvasbikát, egy mérges kígyót és egy varangyos békát. Eddig még nem akadt olyan vadász, aki a próbatételt teljesíteni tudta volna. Így a Vár-völgyi szél néha még ma is magával hozza a megátkozott lány sóhaját.

2016. évben a vár technikai okok miatt zárva tart.
Weboldalunk sütiket használ. Az oldal böngészésével Ön automatikusan hozzájárul ehhez (a sütikről bővebben itt olvashat)
Rendben